Könyvajánló

Az Ünnepi Könyvhétre, egyben Arany János születésének kétszázadik évfordulójára lát napvilágot Cselenyák Imre legújabb életrajzi regénye. A szerző célja a Könyvmolyképző Kiadónál megjelenő regénnyel egyértelműen az, hogy "a nagy bajuszú panoptikumi alakot" megpróbálja közelebb hozni a fiatalokhoz. És mindez sikerül is neki: munkájában a forrásokra hagyatkozik, de úgy festi le az életutat, hogy az a mai középiskolás korosztály számára is érdekes legyen. Az első kötet az életút 1849 tavaszáig tartó szakaszát meséli el. Megismerhetjük a nagy költő szüleit: Arany Györgyöt és Megyeri Sárát, a betegségekkel teli gyermekkort, az iskolás éveket Szalontán, majd a debreceni kollégiumban folytatott tanulmányait, s az utóbbit megszakító kisújszállási házi tanítóskodást. A regény bemutatja a vándorszínész időszakot, a szalontai tanítóskodást, megismerkedését Ercsey Juliannával, írnoki, majd másodjegyzői kinevezését, esküvőjét, Juliska lánya és László fia születését vagy éppen Az elveszett alkotmány keletkezését. Megtudhatjuk, hogyan nyerte el e művel a Kisfaludy Társaság pályadíját, miként született a Toldi, és hogy ennek révén hogyan került barátságba Petőfivel. Olvashatunk a májusi pesti vendégeskedésről és Petőfiék szalontai látogatásáról, a Nép Barátja című, közösen szerkesztett lap elindulásáról, vagy éppen a mindkettejük számára sikertelenül végződő választási megmérettetésről, melyet követően Petőfi nemzetőrnek állt. Az első kötet ott ér véget, 1849 márciusában, hogy Petőfi felesége, az újszülött gyermekükkel, Zoltánnal megérkezik hozzájuk Szalontára.

A Mississippi torkolatának közelében fekvő, varázslatos hangulatú amerikai város, a francia negyedéről is ismert és a "jazz őshazájaként" is emlegetett New Orleans a fő helyszíne Belinda Alexandra új regényének. A történet két idősíkon játszódik: az egyik 2004-05-ben, amikor az ausztráliai Sydneyben élő, korán árvaságra jutott Amanda értesítést kap arról, hogy New Orleansban meghalt apai nagyanyja, aki ráhagyta a házát. Apját sem ismerte és a többi rokont sem látta soha, így a teljes bizonytalanság érzésével utazik abba a városba, ahol a szülei egymásba szerettek. Miközben igyekszik felkutatni a családtagjait és megismerni a várost, találkozik az afrikai-amerikai Rubyval, akit korlátoznak a társadalmi elvárások és a rang, s aki egy élet gondosan őrzött titkait cipeli magával (az ő története révén jutunk a regény másik idősíkjára, az 1950-es évekbe). Aztán a családi gyökerek felkutatása az egyik nap rémálommá válik, amikor a városra lecsap a Katrina-hurrikán...

Nagy Judit felnőtt élete példaszerűen indult, híradósként kezdte pályafutását a médiában, majd nemsokára férjhez ment szerelméhez és gyermeket várt. Az előzetes vizsgálatok szerint nem voltak előjelei annak, ami kislánya születése után pár perccel bekövetkezett. Ekkor ugyanis elvesztette eszméletét és csak másnap tért magához, és miközben a műtőben az életéért küzdöttek, ő halál közeli élményt élt át. Később kiderült, a szervezetében maradt egy melléklepény, amit senki nem vett észre, ennek okán azonban majdnem elvérzett. Bár sikerült stabilizálni az állapotát, de gyógyulása érdekében néhány napra mesterséges kómába helyezték, így nem lehetett kislánya mellett a szülés utáni napokban. Végtelen fájdalommal élte meg annak hiányát, hogy nem ölelheti magához gyermekét, és minden idegszálával arra próbált koncentrálni, hogy mielőbb talpra álljon. Ebben a folyamatban sokat segített neki dúlája, aki aroma terápiával „keltette ismét életre” Judit érzékeit, érzéseit. Könyvében már tíz év távlatából tekint vissza erre a megrázó emlékre, amelynek nemcsak testi szövődményei, de lelki gyötrelmei is gátolták abban, hogy harmóniában élhesse meg az anyaságát. Megrendítő önvallomás a kötet, amelyben lelkét „lemeztelenítve” idézi fel a történteket a szerző, aki a könyv megírásakor kénytelen volt szembe nézni múltban gyökeredző félelmeivel, szorongásaival, majd az önvizsgálat során elindult azon az önismereti úton, amelyen végig haladva, mára már magára találva, teljességében élheti át az anyaság máshoz nem fogható érzését.

Se vége se hossza a Santiago de Compostellába vezető zarándokút megtételéről és az azon szerzett tapasztalatokról szóló könyveknek. A Tolvaly Ferenc (legutóbb: 201201424) elindította El Camino-láz ezúttal Sándor Anikót ihlette meg, így erre az esztendőre is jut beszámoló a nyolcszáz kilométeres útról. A szerző kötetében a negyven napos (evangéliumi szám) gyaloglás lélekben megélt csodáit fogalmazza meg, s legfőképp azt a csodát, miként értékeli át addigi életét egy "középkorú, magyar nő", aki "egy délelőtt felállt légkondicionált luxusirodája hűs asztala mellől Zarándoklatra indult, de fájdalmas vezeklés lett belőle". Az önvallomás, belső utazás műfaját kedvelő olvasóknak jó szívvel ajánlható mű.